Téli egészség
Az első novemberi havazással sokszor már ősszel beköszönt a tél, a
nyirkos, lucskos idő. Korán sötétedik, kevesebb időt tölthetünk a
szabadban. Vajon mennyiben befolyásolja ez a közérzetünket, általános
egészségi állapotunkat?
Egészségünk ellen leggyakrabban a meghűléses
betegségek intéznek támadást, de erről külön cikkekben részletesen is
szólunk. Az egészségnek minden időszakban fontos alappillére a megfelelő
táplálkozás és testmozgás, a körülményektől függően azonban ezek
változnak. Télen hajlamosabb az ember a letargiára, depresszióra és
bőrünk is különleges igénybevételnek van kitéve. Az sem mindegy hogyan
öltözködünk a nagy hidegben.
Táplálkozás
Mérsékelt éghajlatunk miatti adottság és
tradíció, hogy kevesebb zöldség, gyümölcs, vitaminforrás jut az
asztalra, ezért tudatosan kell törekednünk ennek kiegyensúlyozására.
Téli
étrendünkben figyeljünk a rendszerességre! A zord reggel ne múljon el
néhány falat nyugodt elfogyasztása és egy-két korty (meleg) ital
elfogyasztása nélkül. "Nincs időm, és amúgy sem bírok ilyenkor még
enni!"- mondják sokan, többnyire csak kifogásként. A keserű
gyógyszereket sem kívánja senki, mégis bevesszük az egészségünk
érdekében. Akkor mennyivel inkább a reggelit! Ha nem mondogatjuk, hogy
nincs időnk, meg lesz rá az a 10 perc, ami hosszú távon megtérül. A
számára jót, könnyen megszokja a szervezet!
Nassolás helyett,
tízóraira, uzsonnára a legjobbak a gyümölcsök, gyümölcsjoghurtok. Az
ebéd ideje és összetétele sokunknál kötött, mivel a munkahelyén étkezik,
és nem nagyon tud miből választani. Ha mégis van rá lehetőség,
válasszuk a zsírmentesebbet, vitamindúsabbat.
Ajánlottak a
gyümölcslevesek, zöldséges köretek, könnyű, grillezett, teflonban sült
húsok: csirkemell, hal, sovány sertéshús, mellé saláta, savanyúság,
savanyú káposzta. Hetente egyszer-kétszer a sütemény is belefér. A
"szűrt" gyümölcslevek leginkább csak cukros oldatok.
Uzsonnára jöhet
az ebédről eltett sütemény, egy túrórudi, gyümölcs, saláta. A vacsora ne
legyen túl későn, inkább este hét előtt. Ha utána még ébren vagyunk és
megéhezünk, egy szem gyümölcs, egy kis szelet sajt és nagy pohár víz,
vagy egy gyümölcsjoghurt elveszi az éhséget.
Nem nyugalom, inkább depresszió!
Sokaknak a téli esték és
az ünnepek inkább a magányt teszik még nehezebbé, és ehhez járul a
sötétség okozta rossz hangulat. Sajnos a magyarok különösen hajlamosak a
depresszióra - évszaktól függetlenül is. Van viszont a depressziónak
egy kifejezetten évszakhoz kötődő változata, amit tavasszal, mintha
elfújtak volna...
Oka egyértelműen a fény hiánya, amelynek következtében
megváltozik hormonális háztartásunk. A fénymennyiségtől függ a
melatonin hormon aktivitása, amely a hangulatért felelős szerotonin
hormon szintjére hat. A hangulatváltozás tünetei érzékenyeknél és
szélsőséges esetben a depresszió kategóriájába tartoznak.
A téli
depresszió fokozott étvággyal, hízással, megnövekedett alvásigénnyel
párosul. A fokozott szénhidrát- és csokoládééhség az öngyógyító
szervezetet gyógyszerekhez juttatja, mert ezek az ételek fokozzák a
szerotonin-forgalmat az agyban. Mégis csínján kell bánni velük, mert e
gyógyszer mellékhatása a túlsúly.
A fényhiányért nemcsak az évszak
okolható. Ilyenkor fokozottan igaz, hogy mire az ember hazaindul
munkahelyéről, már sötét van, és a kevés napsütéses órát nem tudja
kihasználni, a városi szmogról nem is beszélve.
A jól megvilágított
irodák fénymennyisége is töredéke még a téli szűrt fénynek is, ezért
használjuk ki a reggeli órákat sétára, kocogásra, nagyvárosban érdemes a
föld feletti közlekedést és a gyaloglást választan, a hétvégén pedig
nem szabad kihagyni a lehetőséget a sétára. A szolárium sem
helyettesítheti a napfényt, hiszen annak fényébe nem nézhetünk bele,
pedig a legmeghatározóbb a szem által érzékelt fénymennyiség.
A
depresszió többnyire felnőttbetegség, de a gyerekek iskolai
teljesítménye is mutat hasonló ingadozást. A legkritikusabb időszak a
legsötétebb és hajszolt december és a tél vége, a február.
A bőr és haj egészsége
Ahogy hűlnek a napok, egyre
szárazabb a bőr, ne sajnáljuk tőle a hidratálókrémeket, melyek nemcsak
szebbé, de ellenállóbbá is teszik.
A legfontosabb az időjárás
viszontagságaitól való védelem. A szobák száraz melege és a nyirkos
hideg szél, egyaránt szárítja, igénybe veszi a bőrt. Ha tartósan a
szabadba készülünk, kicsit zsírosabb krémet kenjünk, éjszakára a jól
felszívódó hidratálók valók, amelyek nem akadályozzák a bőr légzését. Ha
mégis kifújta volna a szél a bőrt és kicserződött, a legegyszerűbb
gyógyszertári vazelin nagyon jótékony hatású. Persze a zsíros krémek
fölvitelét akkorra kell időzíteni, amikor nem kenünk össze semmit.
Bőrünket és körmünket időnként vegyük szemügyre, mert akár száraz, akár foltos, az vitaminhiányt jelezhet.
A
szolárium és kvarclámpa valósággal felvidít minket fényével, de a bőrt
is felüdíti és gyógyítja. Vigyázzunk, mert túlzott használat nem
egészséges, és sokakban visszatetszést kelt a szoláriumos sárgás-barna
bőrszín, mert természetellenesnek hat, főleg télen.
Majd, ha fagy! - öltözködés és fagyásveszély
A mínuszok idején különösen oda kell figyelni az öldözködésre tetőtől talpig. Nézzük hát ebben a sorrendben!
A
sapka és kalap viselése nemcsak a közvetlen védelem miatt fontos, hanem
azért is, mert a fejbőrön keresztül történik az egész test hőleadásának
csaknem harmada. Sokan óvva intenek a hajhagymák megfázásától és emiatt
a hajhullástól is, de erre nincs bizonyíték. A fülekre, különösen a
fémmel érintkező, fülbevalósokra azonban vigyázzunk, nehogy
megfagyjanak.
Különösen a szabadtéri tevékenység idején fontos a
réteges, fölösleges izzadást kiküszöbölő, mégis lehetőleg kívülről
vízhatlan ruházat. Az izzadt bőrfelszín hőleadása sokkal nagyobb a
szárazénál és szélsőséges esetben könnyebben meg is fagy. A kesztyű is
azért fontos, mert a kis testrészek nagy relatív felületükkel hamarabb
megfagynak. A kötött kesztyű nem védi igazán az érzékeny bőrt a széltől.
Ne
hordjunk szűk lábbelit, ruházatot, kesztyűt, mert ez rontja a
vérellátást és nem hagy helyet a szigetelő levegőrétegnek a bőr és a
ruházat között.
Különösen a kisgyerekekre kell odafigyelni, hogy nem
fogdossanak, nyalogassanak meg jóval fagypont alatti fémtárgyakat, mert
odaragadnak, és fagyási sérüléseket szenvednek, de a felnőttek sem
mindig gondolnak rá, hogy bár a tárgyak hidegen és melegen ugyanúgy
néznek, azért nagy hidegben még okozhatnak fagyást.
Fagyás előtt a
végtag nagyon fázik, az érzés akár fájdalomig fokozódhat, majd
érzéketlen lesz, a bőr elsápad, megdagad, felhólyagosodik. Nem csak nagy
hidegben, már + 6 °C-nál is bekövetkezhet fagyás gyenge vérellátottságú
testrészeken, különösen gyerekeknél, időseknél vagy érszűkületes
betegeknél.
A kisebb fagyások felengedés után égési sebekhez
hasonlóan viselkednek. A bőr felszíne elhal. Szerencsére a fagyások nagy
része csak felszíni és kis területet érint, így nyom nélkül gyógyul.
Forrás: Máriáss Márta, HáziPatika.com
Meghűlés, megfázás - A tél nem várt ajándékai
Legalább
20-30 éves élettapasztalattal a hátunk mögött általában tudjuk, -
sajnos csak utólag - hol fázhattunk meg, vagy mire szoktunk érzékenyek
lenni. A náthás, meghűléses megbetegedések nem szükségszerű velejárói a
hideg időszaknak, megelőzhetők.
"Beteg vagyok, beteg az egész
családom, betegek a rokonok, a munkatársak sorra kidőltek. Az orvosnál
hosszú, tömött sorokban az előttem várakozók. Mikor 2 órai várakozás
után bejutok a doktorhoz, kiderül, hogy ő is ugyanezzel küszködik.
Táppénzes napjaim alatt olvasom az újságot, ahol azt írják, nincs
járvány. Akkor mi van? Hiszen beteg az egész város!!!" A karácsony
előtti és után időszakban szinte minden évben elhangozhatna egyszer ez a
monológ.
Miért nincs járvány?
Járványról akkor beszélnek a
szakemberek, ha a nagy tömegben előforduló betegségeket ugyanaz a
kórokozó okozza. Többnyire azonban az a helyzet, hogy nagyszámú légúti
betegséget okozó vírus és baktérium törzset izoláltak, és ezek
együttesen felelősek az ünnepek táján kirobbant tömeges
megbetegedésekért. Márpedig, ha nem okolhatunk egyetlen tettest, akkor
járvány pedig nincs!
Mit tehetünk meg egészségesen, hogy elkerüljön minket a kór?
Elsősorban
próbáljunk meg mindennapi bevált életritmusunk szerint, de nem
túlfeszített tempóban teljesíteni. Nem kell bezárkóznunk a lakásba. A
"kórokozók bejönnek az ablakon át" - szoktuk mondani a betegeinknek,
akik ilyenkor ki nem tennék a lábukat otthonról. Ha ellustulunk, a
szervezetünk és az immunrendszerünk is veszít éberségéből. Alapvető
fizikai adottságainkhoz mérten naponta sétáljunk a szabad levegőn.
Dolgoztassuk meg izomzatunkat, lélegeztessük át a tüdőnket. Étkezzünk
könnyen, kerüljük az emésztőrendszert terhelő zsíros, túl fűszeres
ételek fogyasztását és inkább a zöldféléket, főzelékeket, friss
gyümölcsöt részesítsük előnyben. Lehetőleg ásványvizet igyunk, kb. napi 2
liternyi mennyiségben.
A levertség, fejfájás, gyengeség és
torokkaparás a kezdeti, intő jelei a betegség jelentkezésének. Ilyenkor
az orvosok nagy része - helyesen - még nem alkalmaz antibiotikumokat,
csak tüneti szereket. Ezt magunk is megtehetjük, nem kell feltétlenül
felkeresnünk a háziorvost, ahol várakozás közben további fertőzéseket
szerezhetünk.
Emelt adagban juttassunk C-vitamint a
szervezetünkbe, akár napi 1000 mg mennyiségig, kivéve olyan betegségeket
, ahol ez ellenjavallt pl. vesekövesség.
Segítsük a szervezetünket kalcium és nyomelemek szervezetbe juttatásával.
Kezdődő, lázmentes torokfájás esetén elegendőek a recept nélkül kapható szopogatós gyógyszerek.
Fogyasszunk sok folyadékot, ha szeretjük akkor teát /hársfa,
csipkebogyó/, lehetőleg ne forrón. A túl meleg folyadék kellemetlen
hatású az amúgy is gyulladásos állapotban lévő nyálkahártyának, s
ezáltal megkönnyíti a kórokozók bejutását. A forró teába hiába csavarunk
citromot, mert a C-vitamin magas hőfokon elbomlik.
Ha
szeretjük együnk mézet, s tegyünk italainkba is. Vigyázat!
Pollenérzékenyek, propolisz-allergiások kerüljék, mert az igazi virágméz
nagyon gazdag pollenben és allergiás tüneteket provokálhat.
Eldugult orr, letapadt légúti váladék esetén próbálkozzunk gőzöléssel.
Nem forró, de még párolgó folyadék gőzét lélegezzük be, melyet
dúsíthatunk illó olajokkal vagy a patikában gőzölés céljára kapható
oldatokkal.
Célszerűnek tartom az illó olajok használatát
légtéri párologtatásra. Erre nagyon alkalmas a citromfű, a fenyő és a
levendula olaj. A légúttisztító hatáson túl fertőtlenítő hatásuk is
jelentős, így családtagjaink kevésbé fertőződnek.
Köhögés
jelentkezésekor ne törekedjünk a köhögés csillapítására, elfojtására. A
köhögés csillapításával általában hosszabb időt vesz igénybe a
gyógyulás, hiszen a termelődő légúti váladék csak nehezen tud kiürülni a
tüdőből. Elsősorban tehát köptetőt használjunk.
Ha ezen intézkedések ellenére mégis megbetegedtünk, annak valószínűleg első tünete a láz jelentkezése lesz.
A
lázról tudnunk kell, hogy ez szervezetünk egyik fontos vészjelzője,
másrészt elsődleges védekező reakciója. Jelez nekünk, hogy valami gond
van, és a megemelkedett testhőmérséklet segít lokalizálni a fertőzést,
segít megakadályozni a kórokozók további szaporodását. A kórokozók
ugyanis nem kedvelik a 37 foknál magasabb hőmérsékletet.
A 37-38 fok
közötti, ún. hőemelkedés általában nem igényel csillapítást. Ha ezzel
egyidejűleg fejfájás, bőrpír, izomfájdalom jelentkezik, elégségesek a
paracetamol-tartalmú szerek.
38 fok felett beszélünk lázról. A magas -
39-40 fokos - láz már káros az emberi szervezetre is, ezt már
csillapítani kell. Ilyenkor a - hagyományos lázcsillapítók
(amidazofen-származékok, szalicilátok) a hatékonyabbak. Mindez
természetesen egyénileg változó lehet. Magas láz esetén jól tesszük, ha a
hűtőfürdőt vagy a még drasztikusabb priznicet alkalmazzuk.
Mikor gondoljunk szövődményre?
Ha lázunk a fentiekben ismertetett beavatkozások ellenére 1-2 nap múlva sem csökken.
Ha nem tudjuk a gyógyszereket bevenni, nem tudjuk a folyadékot pótolni hányás, hasmenés miatt.
Ha megfájdul az arcunk, fülünk, nehéz a nyelés.
Addig vizes orrváladékunk sárgássá válik.
A köhögéssel felszakadó köpet sárgás-zöldes lesz.
Nehézlégzés, sípoló légzés jelentkezik.
Minden ilyen esetben forduljunk orvoshoz, mert valószínűleg szükség lesz a segítségére.
Forrás: Prof. dr. Török Éva, Dr. Radeczky Éva, HáziPatika.com
Az élet alapjai, a vitaminok
Citromlé,
hántolt rizs, halmájolaj. Ételek, melyek gyógyszerei lehettek
titokzatos, súlyos, sőt halálos betegségeknek. Vitamintartalmuknál fogva
útjelzők voltak légfontosságú tápanyagaink felfedezésében.
Az élethez szükséges "aminok"
A XX. század közepe táján
fogalmazták meg a vitaminok máig is használatos definícióját, mely
szerint a vitaminok olyan, nem táplálék jellegű, szerves vegyületek,
melyeket az állati szervezetek normális életműködésükhöz és
növekedésükhöz igényelnek. A szervezet energia-átalakító folyamatainak
katalizátorai, az anyagcsere-folyamatok nélkülözhetetlen szereplői.
Ha
nincsenek kellő mennyiségben jelen a szervezetben, jellegzetes
hiánybetegségek jelentkeznek. Nagyfokú vagy teljes vitaminhiányt nehéz
előidézni, relatív vitaminhiány, ún. hipovitaminózis viszont az
elégtelen táplálkozás következményeként könnyen felléphet. Ennek a
ténynek köszönhető a vitaminok felfedezése és beazonosítása is.
Vitamintörténelem - citromhéjban
A XVI-XVIII. században
egy rettegett betegség tizedelte a hosszú útra induló tengerészeket.
Magellán földkörüli hajózásáról is alig egy maroknyi tengerész tért
vissza, mert út közben ereik elpattantak, külső és belső vérzések okozta
kínok között még a tengeren meghaltak. Többeket is foglalkoztatott ez a
rejtélyes kór, mígnem egy skót fizikus, James Lind (1716-1794)
bebizonyította, hogy ha a tengerészek megfelelő mennyiségben citromlevet
kaphatnak, nem betegszenek meg. Akkoriban még természetesen maga Lind
sem sejthette, hogy a citromlében C-vitamin van, amely a kötőszövetek
kollagénjének képződéséhez, és ennél fogva a vérerek falának
stabilitásához elengedhetetlen. A lényeg az volt, hogy a gyógymód
működött. Azaz mégsem egészen, mert meglepő módon, még az után is, hogy e
tény már ismert volt, további negyven évre volt szükség, míg a
felfedezésből általános gyakorlat lehetett és sikerült minden kétkedőt
és felelőst meggyőzni, hogy a tengerészek életét megmenthessék. Sajnos
sokszor így van ez ma is, sok nehézségen kell átjutnia a
felfedezéseknek, miután végre hiszünk a tényeknek. De térjünk most
vissza a többi vitamin felfedezéséhez!
A rizsszemek rejtélye
Nagyon gyakori betegség volt még a
beriberi, ugyancsak egy tengerészbetegség, ami súlyos izomgörcsökkel
járt. A XVIII. században azután kissé alábbhagyott a kór, miután egy
japán admirális a javarészt halból és rizsből álló tengerészkosztot
tejtermékekkel és hússal egészítette ki. 1886-ban egy holland orvos,
Christiaan Eijkmann azért utazott Jáva szigetére, hogy kiderítse a
betegség pontos hátterét. Ő baktériumokra gyanakodott, amelyeket
csirkékben gondolt kitenyészteni - sikertelenül. Egyszer azonban a
csirkék a beriberire kísértetiesen hasonlító tüneteket kezdtek
produkálni. Az orvos figyelmét nem kerülte el, hogy ebben az időszakban a
helyi kórház raktárából származó hántolt rizzsel etették az állatokat.
Amikor a csirkék újra hántolatlan rizst kaptak, tüneteik enyhültek. Azt
azonban, hogy mi lehet a rizs héjában, mégsem ő, hanem 1906-ban Hopkins
találta meg, aki azután bizonyítani tudta, hogy a fehérjék, szénhidrátok
és zsírok mellett vannak ún. járulékos tápanyagok, amelyek szükségesek a
szervezet zavartalan működéséhez, és egy ilyen van a rizs héjában is,
ami a beriberi ellenszere.
Az első vitamin
Melyek is azok az anyagok, amelyeket
egyes élelmiszerek tartalmaznak, mások meg nem, vagy nagyon kis
mennyiségben?
1912-ben egy lengyel biokémikus kutató, Funk a
rizskorpából előállított kristályos anyaggal gyógyítani tudta a beriberi
nevű betegséget. Az anyag egy amin-vegyület volt. Tőle származik tehát a
vitamin elnevezés, melynek első tagja, a "vita" szó életet jelent, a
második pedig nyilván a már említett aminra utal. Vagyis a vitaminok
olyan anyagok, amelyek az élethez nélkülözhetetlenek, szervezetünkben
azonban nem, vagy nem elegendő mennyiségben képződnek. Azt is tudták,
hogy ezen anyagoknak a táplálékkal kell bejutniuk a szervezetbe, mert
különben hiánybetegségek jelentkeznek. Az angolkór hiánybetegség volta
is ismert volt (D-vitamin hiány), hiszen igyekeztek halmájolajjal
gyógyítani.
A vitaminok ABC-je
Már 1913-ban, amikor még alig tudtak
valamit a vitaminok valódi természetéről, csupán annyi volt bizonyos,
hogy egyes betegségeket ki lehet velük védeni, az amerikai biokémikus,
Elmer Vernon McCollum javaslatára betűkkel kezdték megkülönböztetni e
létfontosságú anyagokat. Az A, B, C és D vitaminok után következtek az E
és K.
Miután pedig kiderült, hogy a B-vitamint tartalmazó táplálék
valójában nem egyetlen faktort tartalmaz, és ennek megfelelően több
tünetcsoport gyógyítására is alkalmas, további felosztás gyanánt a
betűjelek után kis számokat is biggyesztettek a biológusok.
A beriberi
egészen pontosan a B1-vitamin hiányának a következménye. Mint azután
utóbb kiderült, nem minden vitamin amin-vegyület, de az elnevezés mégis
megmaradt.
Néhány alapfogalom
Vitamin: A vitamin-fogalom
viszonylagos, hiszen nélkülözhetetlen anyagot jelent, amit a szervezet
nem képes előállítani. Ugyanakkor a különböző állatfajok más és más
vitaminokat tudnak előállítani, és másokat igényelnek. Az ember viszont
sokszor hajlamos csak önmagában gondolkodni, így a köztudatban
vitaminként ismert vegyületek gyakran annak köszönhetik e
megnevezésüket, hogy az emberi szervezet nem tudja őket előállítani,
tehát számunkra életfontosságúak.
Vitaminhiány: A vitaminhiány
oka lehet az elégtelen vitaminellátás, a vitamin felszívódási zavara,
vagy olyan állapot, amikor a szervezet vitaminigénye valamiért
megnövekszik, pl. fejlődő szervezetekben. Az antibiotikumok a bélflórát
alkotó baktériumok pusztításával okozhatnak hipovitaminózist, mivel
egyes vitaminokat a bélben élő baktériumok állítanak elő a szervezet
számára.
Provitaminok: A provitaminok olyan előanyagok, amelyekből a
szervezetben képződik vitamin. A zsíroldékony vitaminok sokszor
provitaminok formájában fordulnak elő és kerülnek be a szervezetbe. Az
A-vitamin provitaminja például a béta-karotin, a D3-vitaminé pedig a
7-dehidro-koleszterin-nek nevezett anyag. A vízoldékony vitaminoknak
nincsenek provitaminjai.
Zsíroldékony vitaminok: A
zsíroldékony vitaminokat (A, D, E és K) a szervezet képes raktározni.
Ezért ezeket könnyebb túladagolni, és csak tartós vitaminhiány okoz
betegséget. A vízoldékonyakból naponta kell elegendő mennyiséget
fogyasztanunk.
A vitaminok kémiai természetéről és feladatukról az emberi szervezetben az egyes vitaminoknál részletesen olvashat.
Forrás: Máriáss Márta, HáziPatika.com
Copyright © 2010 - All Rights Reserved - pharmapatika.hu
